6:40 Már megint szól az ébresztőm. Persze még próbálkozok a szundival, de tudom, hogy akkor meg elkések. A megszokott rutin. Felkelek, megfőzöm a kis ebédemet és közben gépiesen belapátolom a müzlimet, ami persze nem ad délig tartó lendületet, sőt! örülök, ha arra elég, hogy bemásszak a zuhany alá. Rohanás a busz, a metró és a villamos után, és röpke 35-55 perc alatt, a csodálatos BKV kedvétől függően már be is értem a munkahelyemre.
Várom a munkaidő végét. Nem mintha nem lenne jó állásom, mert marketingesként dolgozok egy cégnél, és jófej munkatársaim vannak, de valami hiányzik...
Szóval hazaérek, vagy találkozok még a barátaimmal, de az a pár óra, mintha direkt szívatna, és másodpercek alatt elrepül. És én már csak azt veszem észre, hogy lefekvésidő és megint kezdődik minden előröl.
Na ebből most lett elegem. Nagy levegő és pár órás netes fórumozást követően arra jutottam, hogy összepakolok (na ez még egy jó kör lesz) és kiköltözök Londonba. Igen, ennyi. Eldöntöttem és már nincs visszaút.
Folytatása következik...
